2017.19.28.

Ma elkezdődött a 2. menet. Két nem túl ügyes növér volt… , de nagyon kedvesek voltak, nagyjából jól ment minden, kicsit fájt a fejem, szédültem, meg égett az arcom. Kaptam gyógyszert eltűnt. Barátunk is jött, viccelődtünk. Megnyitottuk a kopaszok klubbját, mivel nekik sincs sok hajuk hihi!

Itthon is minden rendben volt, majdnem elfelejtettem este bevenni a gyógyszerem, kezdtem nagyon fáradt lenni, fázni, fájtak az izmaim, aztán végre eszembe jutott, bevettem, rendbe is jöttem!

Persze ennek örömére éjjel 3- ig ébren voltam �

2017.10.06.

Eddig nagyjából minden jól ment, most kicsit fáradtabb vagyok, mint az elözőnél, persze szárazbőr, megint sebes volt belül is a szám, a nyelvem is, az orrom is száraz, sebes, hiába kenem, fenem. Megint kiütés, fájt a torkom, de most nem voltak annyira durvák, a mellékhatások, mint az elsőnél. Segîtett a kortizon, meg talán az is hogy tudtam, mire számíthatok, és tanulva az első kemoból, most már nem vártam, hogy elmúljon egy-egy tünet, mert csak rosszabb lett, egyből bevettem minden tünetre a megfelelő gyógyszert.

Na de 3 napja olyan hasmenésre ébredtem, a gyomrom is fájt nagyon… a 2. napon bevettem 8 széntablettát, ma 4- et, remélem holnapra nyoma sem lesz. Nagyon elvette az erőm, tesóm mondta egyek banánt, azt sem tudom, hogy nem jutott eszembe, okos a tesóm.

Ma elmentem Huddingébe vérvételre, aztán pihi volt, utána főztem, porszívóztam. Nagyon elfáradtam, estére hőemelkedésem lett, nyűgös voltam, fájt a hasam, sírdogáltam, aludtam egyet, most megint jobb minden�.

Szóval ha fáradt vagyok, akkor nyűgös is, ha nyűgös vagyok, sötéten látom a világot és sirdogálok. Most már tudom ilyenkor alvás kell.

Tesóm ma is mondta, hogy úgy kijönne hozzám, hát én is nagyon örülnék neki. Csak belenézek a szemébe és megnyugszom, de nem akarom, hogy ezt a nyűglődést lássa. Nem lenne jó senkinek sem. Utána haza utazna, és mindkettőnknek rosszabb lenne. Inkább jöjjenek akkor, amikor már túl vagyok a kemókon.

2017.10.07.

Ma is gyenge vagyok, ebédeltünk, férjemmel elbőgtünk közben magunkat, olyan nehéz. Olyan, jó hogy itt van velem, olyan hálás vagyok , ahogy gondoskodik rólam. Sokszor erő felett.

2017.10.08.

Ma reggel felkeltem, és elkezdett vérezni az orrom, nagyon vérzett, nehezen állt el. Ez azért van, mert nagyon száraz az orrom, a szám, a bőröm. Rögtön eszembe jutott anyum, neki is vérzett az orra, orvoshoz kellett vele menni. Kenegetem, olivaolajjal, krémekkel stb. Úgy tűnik nem elég, többször fogom, akkor is amikor már javul a helyzet. Ma már sokkal erősebb vagyok, mint tegnap, most már összeszedem magam, minden mellékhatás eltünt vagy enyhébb. Szóval regenerálódom. Ki kell használnom az időt 19.- ig, a következő kemóig, erősítem az immunrendszerem vitaminokkal, tornázom kicsit, rengeteg iszom.

2017.10.09.

Ma voltam a kivizsgálásokon 10:30- ra kellett mennem, 17:30-ig voltam. Pet ct, vérvétel, mammografia, ultrahang, biopszia. Ultrahangon úgy néz ki 1.9 cm. 8mm-t összement. Juhééééj.

Vérvételen már megismert a nővér. Már döntötte is hátra a széket, hozott egy speciális tűt azzal vett vért. Utána vizet kaptam, és 10 percig beszélgettünk csak úgy engedett el. Nem is volt semmi bajom, de jó, hogy így vigyaznak rám.

Aztán felmentem mammográfiára, ultrahangra, biopsziára. A profeszor szólított, mondta fáradtnak látszom, mondtam neki délelött 10- óta itt vagyok. Elment hozott nekem kávét, kekszet. Milyen jó fej.

Közeben az aszisztense próbalta bekapcsolni a gépet a mammografián. Ültünk ott én a kávémmal és a kekszemmel, mint egy kis család, vicces volt.

A gép nem működött, átmentünk a melletünk lévő másik szobáb, ott már jó volt.

Biopsziánál, mondta a profeszornak, most dupla, tripla érzéstelenítőt kérek, vagy altasson el mert múltkor fájt ez nekem. Lefeküdtem, az ágyra, ultrahanggal nézelődtünk, közben megbeszéltük mi micsoda a monitoron. Kezdek már kiigazodni rajta. Megmérte mekkor a tumor, mondta tippeljek, 1,9. Annyi volt, véletlen, de eltaláltam. Örültem, összement. Meséltem neki, hogy Thomas 5mm-t mért, de ő az ujjaival tapintotta ki.

Jól elérzéstelenített, semmit sem éreztem, csak láttam. Közben mesélte, hogy volt Magyarországon, Pécsett, Villányban is...tetszett neki igazán.

A végén átölelt, mondta nagyon ügyes voltam, erős vagyok. Nem lesz már több biopszia.

2017.10.13.

Ma a munkahelyemen voltam sütizni, kávézni, beszélgetni. Mindenki nagyon kedves volt, ölelgettek, örültek nekem. Jó kis délután volt. Nagyon készültek, sütit sütöttek, fagyi, gyümölcs, minden volt.

Haza felé jövet a metron észrevettem, hogy kezd elszineződni a körmöm. Nem akarom, hogy leessen, ez is egy mellékhatás, haza értem, elkeztem gyorsan jegelni, kezem lábam. Nagyon utálom, mert rossz jegesvízben áztatni a kezem és a lábam, de sokkal jobban utálnám ha leesne a körmöm. Könnyebben elkapnék valami fertőzés, ami most nagyon nem kell nekem! Remélem nem lesz baj!

2017.10.17.

Ma voltam orvosnál, azt mondta kb 2cm-re összement a tumor, azaz 7mm-el kisebb, és már nem olyan kemény, fellazult a szerkezete, ami jó hír, mert az esetek 50%-ban a kezelések végére telejesen eltűnhet, vagy nagyon kicsire zsugorodik, így kisebb a roncsolás a műtetnél.

Így már igazán nagy boldogságban repkedtem hazafelé ���.

Azonnal felhívtam a férjem, tesóm, apám és a barátunkat. Mindenki örült, nagyon! Örülök, hogy így velem vannak, és velem örülnek!

Holnap után indul a 3. menet. Igaz, hogy nem egyszerű, de van eredmény, és csak ez számít.

2017.10.18.

Ma gyorsan elmentem bevásárolni, főztem, kitakarítottam, hogy holnap amikor megyün a 3 kemóra, ne legyes utána semmi dolgom, mert kitudja mi lesz...

Ultrahangkép 20mm nem 27 már �