2017.11.30.

Ma reggel kezdődik majd az 5.kemó. A tesóm és a barátnője kísér el most, aztán 2 napmúlva már utaznak is haza. Gyorsan eltelik, nagyon gyorsan, amit nagyon sajnálok, de nagyon jó volt együtt lenni. Megtettek értem több mint 2000 kilómétert, sokat jelent ez nekem!

2017.12.01.

Kemo elötti éjjeli, kb 20 percet aludtam, de nem voltam fáradt, megint működik a kortizon. Elmentünk tesómmal és barátnőjével a kórházba, útközben viccelődtûk, jól tetlt a reggel. 

Kaptam két nővérkét, nagyjából vak vezetett világtalant, az egyik valamennyire értett a dologhoz, a másik tanuló volt. Persze nem hagytam magam, de mindent megoldottunk. Ma kicsit fárdatabb vagyok, de semmi probléma sincs. Verejtékezek, egyfolytában folyik a víz a rólam, de majd párnap ezen is túl leszek.

Tesóm kicsit nehezen vette ezt a kanyart, de a helyzethez képest jól viselte, majd haza jöttünk, minden rendben is volt estig. Kicsit megint nyúzott lettem, összeakadt a nyelvem, majd bevettem a kortizont és párpercmúlva jobban is lettem. Tesóm nagyon nagyon rácsodálkozott. 

Most látta kicsit mi történik és, hogy mar úrrá vagyok a helyzeten. Nagyon nagy dolog, hogy látta, hogy a 3. Héten mennyire jól vagyok, majdnem olyan jól mintha semmi bajom sem lenne. Így könnyebb szívvel mentek haza, nem aggódik annyira majd.

Éreztem az óriási szeretetet, ami a szívükben van, csodás hét volt. Nem is tudom szavakbaönteni, hogy milyen remek, szerettel teli, kicsit fájdalamas érzés is volt, mert mindennek a hátterében a betegségem állt, és mind érzetetni akartuk egymással, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak, és mennyire fontos, mekkora érték minden pillanat, amit együtt tölthetünk.

 2017.12.10.

Most már nagyjából túl vagyok az 5. kemón. A szokásos mellekhatások lassan elmúltak, már csak erősödnöm kell, és keszülni a 6.-ra. Örülök hogy ezzel vége ennek a szériának és lesz párhét szünet, mert már nagyon nehez újra és újra felállni. 

2017.12.19.

Ma voltom orvosnál, a tumor kb 1 cm körül tapintható, tehát megint összement. Örülök igazán, holnap indul az utolsó kemo ebből a szériából. Pihenhetek pár hetet.  Találtunk egy csomót ugyanabban a mellemben , csak a másik felén, de ez fáj, talán egy ödéma a sentinel műtét után, vagy csak egy ciszta. Ezért holnap reggel 8- ra megyünk mammográfiára, ultrahangra, és 10- kor kemo...nehéz nap lesz , de idén az utolsó�.

Ma voltunk fenyőfát venni, ismert az árus, és sokkal olcsóbban kaptuk meg, azt mondta így kíván nekem boldog karácsonyt, egeszségt, minden jót, és gyógyulást. Jól estek a kedves szavai. Vettünk egy csomó díszt, szuper égőt és úgy döntöttük, nálunk ma lesz a karácsony. Feldíszítettük a fát, karácsonyi zenéket hallgattunk, közben többször kicsordult a könnyem, mert a félelmei urrá lettek a gondolataimon, mert még sokszor szeretnék ilyen vagy ehez hasonló szép pillanatokat, ragaszkodom az élethez. De tudom , hogy megcsinálom, mindenki mellettem van, mindenki így vagy úgy ezen dolgozik, és én is, elszánt vagyok.

Kész lett a fa, igazi fenyő illat terjeng, fényképezkedtünk, videóztunk, táncoltunk kicsit, és koccintottunk egy pici pezsgővel a férjemmel. Később a tesóm hívott, mert elküdtem neki néhány videót, képet, és ha valaki ismer, valakivel együtt dobban a szívünk, és ugyanaz a lelkünk az ő. Összeszedett megvígasztalt, erősített, én meg rendet tettem megint a gondolataimban. Megint eldöntötte , hogy kijönnek karácsonyozni velem, de lebeszéltem rólam, mert a következö kb 10 napom úgy is csak nyűglödésről szól, és a mellékhatásokkal való küzdelemről. Semmi jó nem lenne benne nekik. Igazán velem van ő is !