2018.01.11.

Holnap lesz a műtét, reggel 8- ra kell mennem. Ma bevásároltam, elrendeztem itthon mindent, este összepakoltam a kórházi cuccaim. Este fertőtlenítős szappannal kell fürödnöm, és reggel is. A gyógyszertárban kellett vennem, nagyon utálom, büdös, és kiszárad a bőröm tőle. Eddig fêltem a műtéttől, de ma már nyugodt vagyok, holnap meg időm sem lesz félni, mert reggel felkelünk, fürdés és már megyünk is a kórházba, ott meg már egyfolytában foglalkoztatnak majd.

Sokan szorítanak nekem holnap, minden rendben lesz, és lényeg, hogy műthető vagyok, mert csak így gyógyulhatok meg.

2018.01.12.

Ma reggel 8- ra a kórházba mentünk, kedvesen fogadtak minekt, megkaptam a karszallagom, megmutatták melyik lesz a szobám, aztán átöltöztem. Utána kimentem a férjemhez, beszélgettünk, majd jött egy kedves nővérke, hogy kellek neki, menjünk a szobámba. Elköszöntem a férjemtől, láttam rajta, hogy izgul, és fél, megöleltem, puszi és mondtam neki, nyugi minden rendben lesz.

Ez a nővérke nagyon kedves volt, feltett néhány kérdést, kaptam fájdalom csillapítókat éééés vizet is, tegnap óta nem ihattam, olyan jó volt inni, nagyon szomjas voltam. Mondtam neki is, hogy be vannak dagadva a lábaim és nem akar javulni, mondta kapok rá egy gumis, speciális zoknit műtét után.

Később jött két orvos, akik műteni fognak, már ismertem őket, múltkor is ők műtöttek. Felismertek, kedvesen üdvözöltek, felrajzolták egy alkoholos filccel, hogy pontosan hol fognak műteni. Leszedik a mellbimbóm, körbe egy kis bőrt is leszednek, majd ezen a “lyukon” keresztül összenyomják a tumorokat és kiszedik. Aztán visszavarják a mellbimbóm. A tumort , azért nyomják össze, hogy minél kevesebb legyen a roncsolás , így később nem lesz olyan látványos, nem lesz horpadás a helyén. 

Közben beszéltem tesómmal, izgul értem, de próbáltam megnyugtatni, nem lesz gond és legalább megszabadulok a tumoroktól végre.

10:00-kor jöttek is, ággyal együtt felmentünk a műtőbe, bekötötték az infúzium a picc-lineba, kaptam egy meleg vicces sapkát is, sürgött forgott körülöttem sok - sok kedves ember, viccelődtünk, jó hangulat volt, nem féltem egyáltalán, aztán alvás...

Mikor magamhoz tértem, 13:30 volt, mondták több , mint egy órát ébreszgettek, kicsit kezdtek megijedni. Mondtam nekik, nyugi csak álmos voltam :), kaptam morfiumot, fájdalomcsillapítót is.

Közben felhívtam a férjem, és a tesóm, már nagyon  izgultak értem, hogy mi tart ennyi ideig, egy óráról volt szó, mondtam nekik, jól van csak aludtam egy kicsit, biztos még másról is beszélgettünk, de erre nem nagyon emlékszem, mert még kicsit kómás voltam.

Anyumról álmodtam, olyan szép volt, szép fehér ruhában volt, egy rózsa koszorú volt a fején, olyan futórózsából, amit az udvaron ültetett régen, nagyon sírt és ölelgetett engem.

Jött az orvos, mondta nem kelhetek fel egyedül, ha pisilni kell, nyomjam meg a piros gombot, jönnek segítenek. Így is volt. Majd ettem egy szendvicset, közben megjött a férjem.

Ismét jött az orvos, mondta minden rendben volt, sokat vett ki , de az esetek 10-20%- ban maradhat még rosszindultú sejtmaradvány, ezt párnap megtudják, mert mikroszkóp alatt vizsgálják meg, ha igy lenne újra kell műteni. Na de nem lesz így ! 

Holnap levehetem a nagy tapaszt a mellemről, egy hét múlva kell mennem az alatta lévő tapaszt cserélni. Holnaptól lehet óvatosan tusolni, de nem áztathatom. Két hétig csak tusolhatok, de utána már kádban is lehet fürödni. Az elkövetkező héten, nem erőltethetem a jobb kezem, pihentetnem kell, és fájdalom csillapítót kell szednem, ha kell. Beültettek egy titánclipset, hogy a sugárkezelésnél megkönnyítsék a behatárolást.

Utána megjött a szuper zokni , rám feszegette a nővérke, letapasztotta a picc-lineom, napocskát, szívecskét is rajzolt rá, vicces volt. Utána haza jöhettem.

Átöltöztem, kicsit fáj a mellbimbóm, de nem vészes, pihenek, ettem, tv... Gondolom a morfiumtól, egyfolytában vigyorgok, boldognak érzem magam. Este bevettem egy fájdalomcsillapítót, nehogy éjjel törjön rám a fájdalom.

Műtét, vicces sapka, zokni a lábdagadás ellen, amit kétféle képpen lehet hordani.

2018.01.31.

A sebem csak kb 3-4 napig fájt a műtét után, de csak egy kicsit. Utána már nem fájt, de érzékeny a mai napig, ha kezem mozgatom, vagy kisebb erőt fejtek ki vele. Ami nagyobb gond azok a lábaim. Nem elég , hogy még mindig be vannak dagadva ( bár minimálisan enyhült ), de olyan izomfájdalmam van, hogy reggel fel sem tudok kelni amég nem nyújtom, tornáztatom az ágyban, utána is csoszogva mászkálok egy pár órát, aztán kicsit jobb napközben. Szörnyű, kenem én már mindennel, iszom rá mindenféle vízhajtó teákat is, nem sokra megyek velük. Egy kicsit segít, amikor nyújtom, lazítom a lábaim. Hasonlót kezdtem el érezni párnapja a karjaimban is, nyújtom , tornázom mindenem, mert olyan vagyok mint egy 100 éves öreglány. Tegnap elött reggel, nem tudtam felkelni az ágyból. Én ugyan mentem volna de a lábaim nem jöttek utánam, és fájtak is nagyon. Kb 10-15 perc próbálkozás után már kezdtem türelmetlen lenni, mert nagyon kellet pisilni. Nah 40 percig tornáztattam, nyújtottam, mire kínkeservesen kivonszoltam magam a fürdőbe, de lényeg, hogy sikerült és be sem pisiltem :)))).

A műtét után egy héttel, egy nővérke megtanította, hogy kell a tapaszom cserélni, kb 3-4 hónapig, mindenhéten meg kell csinálnom. Egy oldószerrel bekeni, leszedi a tapaszt, egyik vizes, ph semleges szappanos szivaccsal, lemossa, majd egy sima vizessel letörli, utána puha törölközővel fel kell itatni a vizet, és újra tapaszt kell rakni rá. Nem nagy macera negyedóra és kész.

Ma voltam az orvosnál, azt mondta a műtét nagyjon jól sikerült, megnézte a sebem nagyon szép. Megbeszéltük vele is hogy lábdagadás, izom fájdaloom a kemo hatása. Sokra mentem vele is, mert megoldást nem kaptam. Persze nem is kérdeztem, mert annyi mindenről beszéltünk, hogy a nagy eszemmel el is felejtettem. El akart küldeni gyógytornászhoz, mert szerinte nem használom a jobb kezem, és ferdén tartom magam, mondtam inkább otthon tornázom. Beszéltünk arról is, hogy sugárkezelés miatt még összemehet a mellem, ha ez vészes lesz akkor a másikat kicsinyiti. Mondtam neki majd meglátjuk... Fáradt vagyok már, most úgy érzem nem kell már több műtét, most már szeretnék gyorsan túljutni mindenen, és utána fájdalom , és minden mellékhatástól mentes életet élni.

Hétfőn találkozom egy másik orvossal, őt is ismerem a kemók álltal, ês a nővérkével kedden. Gondolom akkor fogják elmondani, hogy mikor, hogy, és mennyi sugarat fogok kapni, a nővérke meg felkészít minden lehetséges mellékhatás kezelésére... nah majd neki is elmesélem a lábaim, és most fel is fogom írni magamnak, hogy adjon rá valamit nehog elfelejtsem megint.

Egy héttel a műtét után