2017.09.07.

9-re megyünk, éjjel 1 órát aludtam. Nagyon- nagyon félek, szinte rettegek a picc- linetól, a kemotól, mindentől. Mindegy menjünk, vágjunk bele.

Kórházban vagyok, jön a nővérke, fiatal, kedves, mosolygós, enegem keres. Legszívesebben úgy tettem volna, mintha ott sem lennék, nem én vagyok. Megyünk pic-linet berakni. Azon gondolkodom, hogy megfordulok és kisétálok, na de ennyire nyuszi nem lehetek! Lesz, ami lesz, az életemet próbálják megmenteni, nem akaranak rosszat!

Mondtam a lányoknak, hogy bevagyok tojva, láttam egy videót, dupla érzestelenítőt kérek, nyugtatót, altassanak el, viccelek velük �. Nevetnek, nyugi ügyesek vagyunk, ha gáz van kapok még érzéstelenítőt, nem fog nagyon fájni, óvatosak lesznek.

Szakad a víz rólam, remeg a kezem, de még a lelkem is, de már tudom, hogy képes vagyok rá!

Levetkőzöm, fejem lent, lábamfent, fekszem egy ágyon. Ultrahangon nézik, mutatják, magyarázzák mi, hogy lesz.

Kapom az első injekciót, mondják fájni fog, pfff nem is kicsit fájt, olyan volt, mintha megrázott volna az áram, a vállamtól az ujjamig. Mély levegő, még mélyebb, az oxigén fájdalomcsillapító, mélylevegő.

Várunk, hasson a injekció, közben lemérik, 45 cm katéter kell, beszélünk mindenről, Madonnáról, pizzáról, vidám dolgokról, ki honnan jött stb.

Nővérke mondja, most kezdjük, bevágja a centrális ütőerem, érezni fogom, de ha fáj szóljak, abbahagyja, kapok még fájdalom csillapítót. Pfff remek, ide holnap is jövök �:))))

Oks felkészülök, fáj, becsukom a szemem, a tesómra gondolok, arra a képre, amin a szülinapi buliján csináltunk. Csak mi ketten! Mennyi szeretet van abban a képben. Mély levegő, keményebb vagyok, én vagyok a jobb!

Most feltolják a katétert, érezni fogom, ha gáz van szóljak megállnak. Az egyik a fejemett simogatja, közben beszél hozzám, szakad a víz rólam, mély levegő! Csináljuk!

Kanári szigeteki nyaralásra gondoltam, a tüzijátékra, a flamenco táncosokra, a koktélra, az óceánra, mély levegő, közben nézem a monitoron én is. Érzem ahogy megy fel, fáj is, de nem sokára vége, én vagyok az erősebb, Never give up!

Kész vagyok, 38 cm lett a katetéter, a amaradékot megkaptam emlékbe, szép lila, vidám.

Még feküdnöm kell, nehogy rosszul legyek.

Felöltöztem, örülök, megcsináltam, kapom az instrukciókat, hogy kell élni az új élettársammal. Fürdésnél víz nem érheti, ha fájna, égne, lázas lennék, azonnal telefonálnom kell, hetente kell mennem tisztítasra, kötés cserére.

Kimegyek, férjem tűkön ül, ideges, félt, mondja több mint 45 percet voltam bent. Mondtam neki csak kicsit fájt, no para. Terminátor vagyok, vigyorgok.

Megmutatják hol lesz a kemo, ülünk a vároban, pff egy kopasz nő, nem tudok ránézni, elszorul a szívem..., forrócsokit iszunk az automatából, igazán finom.

Megjön a nővér, bemutatkozi, Cecíliának hívják, megyünk. Kaptam egy külön szobát, wc- vel. Kedves kis szoba.

Elmagyarázza mi történik majd, 5-6 órát leszek ott. 10:15 - 15:15. Mindegy ez a nap erre van szánva.

Az elsőt a combomba kapom, izomba. Ezt majd felváltav jobb/bal combba adják, minden alkalommal. Mondja nagyon fog fájni, de óvatos lesz. Ezt nem fordítom a férjemnek, csak annyit, hogy kapok egy szurit a combomba.

Már kapom is, eeeeeez tényleg, szétmarja a lábam, kb 8-10 perc alatt adta be. Közben beszélgetünk, elmondja hol nyaralt, kérdezi vannak e itt rokonaim. Mesélek neki a tesómról, edző, boxoló, versenyeket, érmeket is nyert. Elmesélem, hogy a férjem rosszul van az injekcioktól. Közben vigyorgok, ne lássa a férjem, hogy fáj, különben is a fájdalom erősít!

Jönnek a zsacskók, rám kötözik, benne vagyok megy már. Félek, résen vagyok, a nővér is. Férjemen látom, hogy ideges, de megnyugtatom, semmit nem érzek.

Közben iszom a forrócsokim, filmezünk a telefonon, Calambo megy, közben barátunk írkál, mi van, hogy vagyok mi történik…aggódik.

Férjemet elküldöm a földszintre szenyókért, addig is megnyugszik. Hamar visszaért, eszünk, ül mellettem, nyugi van.

Lenémult telefon nem láttuk, hogy írt a barátunk. Megijedt, írja Úr Isten mi van, jövök, baj van ! Jó messze van, közben írunk neki, nyugi, csak elbénáztuk a telót, de már úton van.

3- an vagyunk, röhögünk, sztorizgatunk. Nővérek figyelnek, megnéznek, barátunk tudakolózik tőlük, minden oksi.

Végre haza mehetek, a barátunk haza cipel minket, hozott zacskót, hátha hányok, lefedte az ülést hátha bepisilek, vagy mi… nevetünk, de semmi bajom, aminek örülök is.

Haza érünk, minden rendben, néha egy két percre elkap valami, eszem, iszom, elmúlik. Résen vagyok, várom a kegyetlen rosszullétet, semmi! Boldog vagyok, sehol semmi!

Apu, tesóm telefonálnak, aggódnak, mondom semmi hatás, örülnek, hiszik is nem is!

2017.09.08.

Kicsit kalapál a szívem, felvan dagadva az arcom, kezem, lábam, száraz a bőröm, örülök nagyon, hogy "csak" ennyi. Főzök, mosok, vasalok, porszívózok. Nem leszek rosszul, azért sem leszek rosszul!

2017.09.10.

Ma fáradt vagyok, éjjel sokat vagyok fent, nem tudok aludni, félig fekve, félig ülve alszom. Majd csupavíz vagyok, úgy izzadok, átöltözöm, eszem éjjel, próbálok pihenni is. Fáj a torkom, száraz a szám, orrom, szemem is. Öblögetek listerinnel, szemcseppet vettem, olajjal kenegetem az orrom.

Kicsit fel van duzzadva az arcom, de nem baj, nem vagyok rosszul. Ma pihenős nap van.

Délután elaludtunk, érzetem pisilnem kell. Kimentem, érzem szédülök, ülök a wc- n, hogy elmúljon, de nem múlik, jobban szédülök, á gyors bemegyek az ágyba, csak pár lépés. Szédülök, alig látok, már csak 2 lépés, de neki esek a hálószoba ajtónak, érzem, hogy zuhanok fejjel lefelé, próbálom tompítani az esést a kezemmel, de nincs benne erő, pff a mérleg sarka, ráfejelek, vissza pattanok róla, megint ráfejelek. Fejem lent, térdem is, nem bírok mozdulni. Férjemet látom, ko, sokkban van. Kiabál, majdnem sír, kétségbe van esve, meg van ijedve, mondom neki jól vagyok, nyugi. Próbáltam megnyugtatni. Valahogy felszedett azt mondta, de összerogytam megint, erre nem is emlékszem. Nem fog tudni felemelni, mert az egyik karomban a picc-line, a másik műtve, próbálok megmozdulni, nem megy. Hallom mondja: hívja a barátunkat, nem kell jól vagyok, mondom neki. Eszembe jut, hogy én is így féltem, ilyen sokkban voltam, amikor anyu rosszul volt, próbálok motyogni, hogy jól vagyok, de nem vagyok ura a testemnek, nem tudok mozdulni. Fejben meg van a mozdulat, de sehogy sem tudok moccani egy kicsit sem. Következő kép, mire emlékszem, kanapén ülök, elöttem egy tál, abba hányok, mossa a fejem hideg vizzel. Közben rohangál törölközőért, vízért, mondja beszéljek hozzá, hangosan, hogy hallja, mosogatja az arcom, itat. Érzem jobban leszek, jól akarok lenni. Látom kész van, én is odavagyok. Rosszul vagyok, nagyon rosszul. Jól kell lennem, szedd össze magad, képes vagy rá!

Lassan megvagyok, nem mozgok, csak fekszem a kanapén, férjem kétségbe van esve mosogatja az arcom, a tarkóm. Remegek. Vigyorgok neki, hogy megnyugodjon, nyugtatom. Kezdek lassan jobban lenni.

Megbeszéljük mitörtént, nevetek rajta, lassan picit megnyugszunk, pfff mi volt ez.

Barátunk jön, az ágyból fut hozzánk, etetnek a fiúk, nyomják belém a kaját, inni kapok, csak forog a számban, de nevetünk, hogy nem megy le, megvagyok, jó lesz ez. Lényeg a fejem nem tört szét,de a térdem vérzik, nagyon fáj, a férjem lefertőtleníti, tesz rá egy tapaszt, nem baj, jobban vagyok. Remeg a kezem, gyenge vagyok, de mindjárt elmúlik ez is.

Tanulva az esetből, barátunk leírja, hogy kell mentőt hívnia a férjemnek svédül, ha én valamiért nem lennék rá képes. Elővesz gyógyszereket, közben tömnek, mondja lesz még ilyen , rosszabb is lesz…., majd megtanuljuk. Ő is figyel, hívjuk bármi van, éjjel is. Adtunk neki egy kulcsot a lakáshoz, ha baj lenne tudjon jönni.

Rájövünk, hogy az lehetett a baj, hogy csak reggeliztem, aztán eltel 1-2óra, után alvás volt... túl sok idő evés nélkül. Nem hiába mondták, hogy napi minimum 5x kell enni.

Holnap vesz nekem valami szuper tápszert, erőre kapok majd tőle, neki is segített. Közben eltelik néhány óra, közben megettem két egész szelet kenyeret, nagy munka volt ez, iszom is sokat.

Elmegyek lassan fürödni, ajtó nyitva, ha megint befejelnék valahova hallják. Utána fehérje injekció van. Barátunk vár, mert allergiás reakciók jöhetnek, ha gáz van, majd futnak velem. Injekció beadva, minden rendben volt.

Ülünk beszelgetünk, barátunk 1 óra múlva elmegy, este van már. Szegény ő is, hogy aggódik. Soha nem tudom meghálálni neki ezt, amit értünk tesz most!

Ágyban vagyunk, nem bírok a térdemre állni, a nyakam is fáj. Férjem aggódik nagyon, holnap meló, hogy hagyjon most itt, mi lesz…

Nem lesz semmi, vigyázok magamra, nyugi, ígérgetek!

Visszagondolva, félelmetes, amikor más ember kezében van az életem, és magatehetetlen vagyok. Tesómnak, apumnak, nem szabad megtudnia, nem is mondok semmit, nagyon kétségbe esnének, így is aggódnak eléggé, minden rendben lesz.

2017.09.11.

Nyugi van, fáj a térdem, gyenge vagyok, vigyázok! Fekszem, eszem, filmek, nem mozdulok, csak wc- re vagy enni!

Barátunk sms-ezik, férjem ír, hív is. Mondom nekik jól vagyok, vigyázok.

Tesómmal írkálok, barátnőjével, apu hív, próbálok velük vidámkodni, ne sejtsenek semmit.

Barátunk vett nekem proteinport, megmondta mit egyek, nem fogyhatok, energia is kell, protein is. Jófej, miattam futkos…

2017.09.13.

Tegnap észevettem, fura piros pöttyöket az arcomon, a nyakamon, viszket is, már reggelre rosszabb lett, a számban, a nyelven is piros apró sebek vanak, fel van dagadva a kezem, meg az arcom kicsit. A bőrömet testápolóval kenem, az arcomat hidrokortizonnal, a nyakamat krémekkel, olivaolajjal, kókuszoljjal. A nyelvem és a szám olyan mintha kicsit megégettem volna, öblögetek, listerinnel, oliva olajjal. Nagyon ég a gyomrom is, erre omperazolt kaptam ezt reggel veszem be, este szódabikarbónát iszom.

Felhívtam a kórházat, mondták, hogy ez allergiás reakció a kemó miatt, kellett vennem antihistamin tablettát, kenőcsöt is, elküldtek a háziorvoshoz a szívem miatt.

A szívem gyorsan dobog, alacsony a vérnyomásom, de nem kell aggódni, minden oksi lesz, menjek haza pihi van.

Biztos jó lesz minden holnapra, bevettem a gyógyszert, összekentem magam a krémmel, most pihi van.

2017.09.13.

Estére belázasodtam, felhívtam a kórházat, nem vehetek be gyógyszert, igyak, 38,5 fölé megy telefonáljak.

Elmentem tusolni, alig langyos vízben, befeküdtem az ágyba, 8 - kor elaludtam, nagyon gyenge voltam. Éjjel fel keltem pisilni kellett, fájt az egész testem, a szemem is alig nyílt ki, pfff szóval ez az izomfájdalom. Percekig tartott, amíg kiértem, fájt minden mozdulat, úgy csoszogtam ki a fürdőbe. Be vettem egy fájdalom csillapítót, elaludtam. Holnapra jobban leszek !

2017.09.14.

Reggel félve nyitottam ki a szemem, de az izom fájdalom elmúlt, jobban vagyok, nagyon örülök, legszívesebben ugráltam volna, de még mindig nincs erőm, és a szívem is kalapál, de nem vagyok rosszul, mozogni is tudok. Később megyek az orvoshoz picc- line tisztitás, aztán alszom egésznap.

Lementem az orvoshoz, szerencse, hogy a földszinten van, mert gyenge vagyok, erőtlenek a lábaim. Picc-line tisztítás. Ketten jöttek, egy idősebb nő, és egy fiatal fiú, aki nővérnek tanul. A nőnek remegett a keze, szedte le rólam a tapaszt, majd elővett egy ollót, hogy levágja a tapasz alatti gézt, amibe a katéter vége van csomagolva. Atya ég, tuti belém vág, mert egyfolytában remeg keze. Minden rendben volt ! Lefertőtlenítet, majd egy füzetből nézte, mit, hogy kell csinálni. A srác folytatta, Oliver a neve, követte a növérke utasítasait, aki a füzetből olvasta mit kell csinálni. Nem volt valami bizalomgerjesztő. Befecskendezte a sóoldatot, kicserélt mindent. Leragaszgatott. Megoldotta.

Este éreztem, hogy fáj a karom. A katéter végén van egy műanyag pici kupak, az nyomta a karom, mert nem volt rendesen betekerve a gézzel a vége. Férjemmel leszedtük egy kis részét a tapasznak, aláraktunk egy kis gézt, vissza ragasztottuk így már rendben volt.

2017.09.17.

Tegnap este megvolt az 5. fehérje injekció, ma reggel vérvételre kell mennem a Huddingei Karolinskába. Kicsit félek, mert nagyon gyenge vagyok, kicsit remegnek a lábaim, de metróval 1 megállót megyek, busszal 3-at. Oda is értem, gond nélkül. Húztam egy sorszámot. Gyorsan sorra is kerültem.

A nővér beszúrta a tűt, de vér nem jött, megint beszúrta egy másik helyre, ott még mozgatta jobbra-balra, semmi. Ráadásul fájt is. Majd megszúrta az ujjam, és onna préselt ki egy pár cseppet. Azt mondta legközelebb kérjek melegítőpárnát.

Majd hátra döntötte a székem, ott kellet feküdnöm párpercet, utána kimehettem, de ott is még ülnöm kellet egy kicsit.

Haza értem addigra már kék, lila volt a kezem a vérvétel helyén, kicsit fájt is.

2017.09.19.

Ma erősebb vagyok, a mellékhatások is enyhülnek, innen már jól leszek! A kezem a vérvételtől, kék, lila, kicsit fáj is. Nem baj majd elmúlik....

Vasárnap voltunk sétálni, jó volt. Olyan ügyesnek éreztem magam, hogy kb 1 óra csavargás alatt csak 2x kellett leüölnöm. Hazaértün el is aludtam.

A névnapomon nagyon nyűgös voltam, egyfolytában az járt a fejemben, hogy lehet, hogy ez az utolsó? Nem, nem az, nem lehet, megcsinálom !

Ilyenkor is sajnálom, hogy külföldön élek, távolt a családomtól, de a betegségem szempontjából itt vagyok a legjobb helyen. Erre kell gondolnom!

2017.09.21.

Ma ismét picc-line tisztítás, hála az égnek, másik növér jött, és a múltkori srác, aki nézte, Oliver. Most ő csinálta mindent úgy ahogy a nővér mondta neki. Ez a nővér mindent tudott, Oliver meg mindent jól is csinált. Minden rendben volt.

2017.09.23.

Igazán megerősödtem, jól érzem magam teljesen. Örülök neki!

Ma itt volt a barátunk, elmentünk a Decathlonba vettünk egy meleg mellényt, hogy ne fázzak csütörtökön, amikor megy a kezelés. Múltkor nagyon hideg volt.

Ma már láttam, hogy elkezdett igazán hullani a hajam. Két napja érztem, hogy erős tűszárkálás szerű fájdalmat a fejbőrömön, utána meg elkezdett igazán fájni, szóval tudtam, hogy ez lesz. Este elmentünk hajat mosni, férjem is jött, a biztonság kevéért.

Amikor elkezdtem mosni a hajam, ömlött le a fejemről, csak jött, jött a haj a habbal együtt, egyre több. Elöszőr ijesztő volt, ahogy a kezemben egy - egy maroknyi ott maradt, megdöbbentünk, még nézni is rossz volt. Tele volt a markom, ahányszor csak hozzáértem. Aztán nevettem rajtam, hogy hu ilyent még nem láttam, ez folyik le a fejemről.

Gyors lemostam a habot, megtöröltem, hogy valamennyi maradjon is, de a törölköző is tele volt hajjal, az arcom, a vállam, minden. Nem töröltem tovább, megfürödtem.

Aztán hajszárító, igazán rossz ötlet volt mert hömpölygött a fürdőben a hajam, lefújta a fejemről.

Na persze maradt még, ritka lett, foltokban már nincs, folyamatasan hullik, holnap jön a nullásgép, mert kezdek úgy kinézni, mint Gustav a meséből.

Felhúztam a kendőm, így oda hullik, nem az egész lakás lesz tele vele. Sebaj csak pozitívan, vissza fog nőni, egyébként is tudtuk, hogy ez lesz!

Legalább láttunk ilyent is. Erős vagyok, nagyon erős, erősebb mindennél, mindenkinél, megcsinálom, megygyógyulok! Új éltetet kezdek. Egészséges leszek nemsokára! Héj ez csak haj, nem a világ. ������

2017.09.24.

Reggel felkeltem, hopsz foltokban hiányzik a hajam, a többi meg.., úgy nézek ki mint egy napos csibe�.

Szóltam férjemnek, vegyük elő a hajnyírót. Rossz érzés volt, ahogy hullott le a maradék hajam, csorogtak a könnyeim. Elöször megpróbáltuk pár milisre levágni, nagyon ronda volt, látszottak a foltok, lenyírtuk nullással, úgy is kihullik a többi is.

Meg volt, tükörbe néztem, atya ég, most aztán tényleg látszik hogy beteg vagyok, sírdogáltam, férjem vígasztalt, hogy szép vagyok, ölelgetett, megnyugodtam. Mondta ő is lenyírja a sajátját, mondtam neki eszébe ne jusson.

Összeszedtem magam, benéztem újra a tükörbe, hihi nem is rossz, vicces, ezt is kipróbáltam!

Ez csak haj, rossz érzés volt, de túl vagyok rajta, erősebb lettem ettől is! Nincs semmi baj, minden oksi lesz. Meggyógyulok, harcos vagyok, hero, minden jó lesz!

Este fürdés után megláttam magam a tükörben, majdnem szivinfarktust kaptam, hogy ki van itt miközben tusolok. Én voltam, csak hirtelen nem ismertem magamra. Leültem és nagyon nevettem rajta, milyen hülye vagyok, még a szívem is percekig kalapált ijedtemben �

2017.09.26.

Ma vérvetelre kell mennem, mert holnapután kezdődik a második kemo, kell a vérkép. Lementem a háziorvoshoz, mondtam hogy kérek egy melegítőpárnát. Azt mondták, nyugi nem kell, nekik megy a vérvétel. Hátha megy, akkor hajrá. Nem ment, ugyan beszúrták a tűt, de vér sehol. Elrohantak melegítőpárnáert, utána már ment is.

2017.09.27.

Ma megjött a menstruációm, pedig csak 16 nap telt el az elöző óta, eddig mindig pontos volt. Meg googliztam, ez is benne van, van akinek nem is jön meg. Azért majd mondom az orvosnak. Listát írtam minden tünetről, hogy el ne felejtsem. Nagyon rossz lett a rövidtávú memóriám, kicsit homályosan is látok, ezek is mellékhatások.

Ma voltam orvosnál, kaptam még kortizont a mellékhatások ellen, maradt a 2x16, 3 napig, és utána 6 napig 1 szem, csak jobb lesz, mint múltkor. Mondtam neki, hogy fáj a tumor, fura érzés, meg vizsgált, megmérte, azt mondta szerinte kb5 mm- t összement. Holnap indul a 2. menet, de most nem vagyok stresszes tőle, bár mindenki azt mondja, hogy majd egyre nehezebb lesz, mert telítődik a szervezetem. Az orvos is azt mondta, hogy a hatodikra már nagyon fáradt leszek! Nem félek annyira, mert összement, és most, már azt is tudom nagyjából, mik várnak, várhatnak rám. Tanultam ebből a párhetből, amikor érzek valamit azonnal kezelnem kell, mert rosszabb lesz. Az a legfontosabb, hogy összement, örülök. Örülök nagyon! Hiszem is, nem is, de majd a CT megmondja, az a biztos100%.

Piccline, kemo, térdem az esés után, hajmosás közben...